Amit a lencsékről tudni kell

      A fókusztáv-szorzó

      Már fentebb említettük, hogy a legtöbb digitális SLR gép APS-méretű érzékelőkkel rendelkezik, amik kisebbek a 35mm-es képkeretnél. Ez az oka egy érdekes jelenségnek, amit fókusztávolság-nagyításnak, vagy lencsekonverziónak szoktak nevezni. Ennek szemléltetéséhez egy rövid bevezető szükséges a fényképezőgép optikájáról.

      Példa: a Nikon D200 gépnek APS-méretű érzékelője van, így 1.5x-ös fókusztáv-szorzóval rendelkezik, emiatt egy 50mm-es lencsével ugyanakkora látószöget képes befogni, mint egy 75mm-es lencse egy 35mm-es film esetén (50mm x 1.5 = 75mm). Általában a lencse és az érzékelő tulajdonságait a 35 mm-es filmformátumhoz viszonyítva szoktuk meghatározni, így pongyolán úgy is megfogalmazhatjuk, hogy az 50mm-es lencse ‘úgy viselkedik’, mintha 75 mm-es lenne, ha a D200-on használjuk. Úgyanígy a 28mm-es a 42 mm-eshez, a 200mm-es pedig a 300mm-eshez hasonlóan viselkedik. Az igazat megvallva ez egy durva egyszerűsítés, hiszen csak a látószög változik igazából, de nekünk most ennyi bőven elég.

      Előnyök: A sport- és elővilág-fotósok általában kedvelik ezt a fókusztávolság-növelő tulajdonságot: lencsék mintha "megnyúltak" volna a 35mm-es fényképezőkhöz képest: olcsó, közepes nagyítási képességgel rendelkező optikák hihetetlenül jó zoommal működnek a dSLR gépeken.

      Hátrányok: A tájkép- és épületfotósok például kénytelenek méregdága extra széles (pl. 14mm) lencsét venni, ha azt akarják, hogy annak látószöge elég legyen kedvenc témáik befogásához.

      Ha ez túl bonyolultan hangzik, a legegyszerűbb ám méregdrága lehetőség összekaparni a pénzt egy teljes képkockás (full-frame) érzékelővel rendelkező gépre (mint pl. a Canon EOS 5D), amivel az összes lencséd úgyanúgy fog viselkedni, mint ahogy egy filmes SLR-en tenné.

      Digitális gépekhez készült lencsék

      Egy másik fontos dolog: A lencse egy kör alakú képet vetít az érzékelőre. Ennek elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy az érzékelő teljes felületét befedje, különben a kép szélei és sarkai elmosódnak (ezt hívják vignettálásnak).

      Digitális APS géphez készült lencsék
      Egyes gyártók csak digitális gépekhez készítenek lencséket, amik kisebb képköröket vetítenek ki – éppen akkorát, hogy elfedje a kis APS szenzort, de ahhoz már nem elég nagyot, hogy elég legyen egy 35mm-es full-frame géphez. Elméletileg a cégek ezzel spórolhatnak, hiszen csökkentik a gép méretét és súlyát – ám mindenképp hátrány, hogy nem működnek se a filmes fényképezőkön, se a jövőbeni 35mm-es érzékelővel rendelkező digitális SLR gépeken.

      Gyártók: Canon, Nikon, Pentax, Sigma

      A Four Thirds formátum: A filmmel ellentétben a digitális érzékelők változásokat okozhatnak a képben, amikor a napsugarak ferde szögben érik az érzékelőt. A Four Thirds formátum egy kedvező tulajdonsága, hogy a lencsék úgy törik meg a napsugarakat, hogy azok elég merőlegesen essenek az érzékelőre ahhoz, hogy ez a probléma ne álljon fenn. Az azért még mindig jó kérdés, hogy ez az elvi előny a gyakorlatban jelent-e bármi javulást.

      Gyártók: Olympus

      Egyéb fontos tulajdonságok:

      Tulajdonság Más néven Mit jelent
      Képstabilizátor IS (Canon)
      VR (Nikon)
      OS (Sigma)
      		 Egy olyan mechanizmus, amely során a lencse érzékeli a fényképező rázkódását, és megpróbálja kompenzálni azt, ezzel csökkentve a kézzel készített képek elmosódottságát nagyobb záridőknél. Érdemes még megemlíteni, hogy a Sony egy hasonló technikát használ a gépvázba építve, ezzel kikerülve a lencsébe épített stabilizátor szükségességét.
      Ultrahangos fókuszmotor USM (Canon)
      AF-S (Nikon)
      HSM (Sigma)
      		 A gyakorlatilag hangtalan ultrahang-motorok a lehető legjobb fókuszálási sebességet és gyors reakciót nyújtanak.
      Apokromatikus korrekció UD (Canon)
      ED (Nikon and Olympus)
      APO (Sigma)
      LD (Tamron)
      		 Az ún. apokromatikus korrekció olyan lencsék alkalmazásával érhető el, amelyek speciális (és drága) üvegből készültek, így kiküszöbölve (vagy legalábbis csökkentve) a kellemetlen optikai hatást, amit kromatikus aberrációnak hívnak. Ez a hatás jelentősen csökkenti a kép élességét, főleg teleobjektívek esetén és hibás színkontúrokat okozhat nagy kontrasztú képeken.