L'Harmattan Kiadó „ÁLLAMI TITOK” - INTERNÁLÓ- ÉS KÉNYSZERMUNKATÁBOROK MAGARORSZÁGON 1945-1953
- Megjelenés: 2012,
- Könyv kategória: Magyar történelem
További ajánlatok (1)
L'Harmattan Kiadó „ÁLLAMI TITOK” - INTERNÁLÓ- ÉS KÉNYSZERMUNKATÁBOROK MAGARORSZÁGON 1945-1953 történelem termékleírás
Szerző | Gyarmati György, Palasik Mária, Bank Barbara | |
---|---|---|
Megjelenés | 2012 | |
Oldalszám | 120 | |
Könyv kategória | Magyar történelem |
Gyártó: L'Harmattan Kiadó
Termék: „ÁLLAMI TITOK” - INTERNÁLÓ- ÉS KÉNYSZERMUNKATÁBOROK MAGARORSZÁGON 1945-1953
Tóth Géza volt a recski tábor legalacsonyabb embere; az egyetlen, aki az emeletes priccsek alsó traktusán egyenesen tudott ülni anélkül, hogy beverte volna a fejét. Korábban a Meteorológiai Intézet egyik vezetője volt. Internálását annak köszönhette, hogy az általa szerkesztett időjárás-előrejelzések egyike másnapra „lágy nyugati szellőket” ígért, majd a prognózis úgy folytatódott, hogy „a következő napokra északkelet felől” - azaz a Szovjetunió irányából – „fagyos légrétegek betörése várható”. Másnap letartóztatta az Államvédelmi Hatóság. A - nem meteorológiai - hidegháborús légkör éber fürkészei az előjelzésbe csempészett imperialista propagandával, valamint kémtevékenységgel is meggyanúsították. Utóbbinak az volt az alapja, hogy a jelzett napokon valóban egy új szovjet katonai kontingens érkezett Magyarországra, amiről persze senki illetéktelennek nem volt szabad tudnia, és a rádióelhárítás hivatásosai ennek virágnyelven való megszellőztetését hallották ki az időjóslásból. Így lett a recski rabszlengben Tóth Géza ragadványneve „Északkeleti Betörés”. Van, aki név szerint, van, aki csak az „osztályellenség” és/vagy „rendszerellenség” titulussal illetett sokaság egyik névtelenjeként tűnik fel a kötet lapjain. A diszkrimináltak eme második világháború utáni panorámája nem a szorosabb értelemben vett „börtönvilág Magyarországon”. A börtönbüntetésre ítélteken kívül ugyanis – bírósági bizonyítás nélkül - tízezrek raboskodtak éveken át internáló vagy kényszermunkatáborokban, illetve éltek - lakhelyükről száműzve - meghurcolt páriaként az „internálásszerű kitelepítések” zárt táboraiban. Szabadulásuk alkalmával kötelezettségvállalást kellett aláírniuk, hogy mivel a velük történtek - azaz a sorsukat megnyomorító atrocitások - „állami titkot képeznek”, arról soha, senkinek nem beszélhetnek. Noha ők, a meghurcoltak állnak a leírás középpontjában, kikerülhetetlenül szövődött a történtek felidézésébe az Államvédelmi Hatóság ténykedése, mivel ez a szerv volt a kulcsszereplője - legodaadóbb kiszolgálója és végrehajtója - a Rákosi-kori terroruralom legkülönbözőbb formaváltozatainak.